Tornai várrom

Út a várromhoz

Torna várának romjai egy karsztos dombon terülnek el a község fölött, körülbelül 375 méter tengerszint feletti magasságban. A burkolatlan út a szőlők után sziklás ösvénybe megy át, amely egészen a romokhoz vezet. Útközben a sziklákban vájatok láthatók, melyek egyfajta sínekként szolgáltak az erre évszázadokon át közlekedő kocsik számára. Helyenként ráadásul az utat szegélyező sziklákból lefaragtak, hogy a kerekek tengelyei ne akadjanak fel rajtuk. Ha lemérjük a magasságot az út felszínétől a lefaragott sziklák tetejéig, majd szorozzuk kettővel, rájövünk, hogy a kocsi kerekeinek átmérője 110 cm volt. A sziklába vájt két sín közötti távolság lemérése által megállapítható, hogy a kerekek nyomtávolsága 125 cm volt, tehát a kocsi úgy 1 méter széles lehetett.

Érdekességnek számít a várdomb alatt elterülő Csiga nevű utca is. Ugyanis a múltban innen szállították a várba lóval hajtott csigaszerkezet segítségével a nagyobb súlyú rakományt (élelmiszereket, építkezési anyagot, stb.). A mai utca területe eme egyszerű gépről (a csigáról) kapta a nevét. A „csiga” alsó állomása megmaradt például a közeli Szádvár alatt, a szomszédos Magyarországon.  

Torna várának rövid története

Torna vára először a 14. századi okiratokban tűnik fel. Nagy Lajos király ugyanis 1357-ben írta alá az építkezési engedélyt Tornai János fiainak: Lászlónak, Egyednek és Jánosnak. A Torna fölött magasodó dombon kővárat építtettek. Ez az első Tornai család 1406-ban kihalt. 1409-ben Zsigmond király a várat Özdögei Besenyő Pálnak és Berencsi Sáfár Istvánnak adományozta. Besenyő Pál halála után a birtok egyedüli tulajdonosa Sáfár István lett. A fia, Szilveszter szintén felvette a Tornai nevet. A második Tornai család 1476-ig tudhatta magáénak a várat, amikor is Szapolyai Imre és neje Bebek Orsolya tulajdonába ment át. Valószínűleg ők építtették a a palotát és a várat védő falakat. Az 1630-as években a birtokot Vinghárti Horváth Gáspár vásárolta meg. Halála után a neje, Likorka Johanna eladta Magóchy Gáspárnak. A Magóchy családba idővel benősült Káthay Mihály és Móricz Péter, akik később többek között a várat is örökölték. Az évek során Móriczék utódja, Keglevich Miklós lett a tulajdonos. Ettől az időtől fogva a váron a Keglevichek és Káthayak osztoztak. Sajnos a tulajdonukat nem sokáig élvezhették, mivel a magyarok fellázadtak a Habsburgok ellen, és kitört a Thököly-féle felkelés. A vár tulajdonosai a felkelők pártját fogták, ezért I. Lipót császár parancsot adott a vár lerombolására. A parancsot Schulz császári generális hajtotta végre, aki 1685-ben puskaporral felrobbantatta. Azóta omladoznak a falai. 2015-ben megalakult a Castrum Thorna polgári társulás, amely Torna községgel együtt a várrom megmentésén fáradozik. Mint ahogyan az összes várhoz, úgy a miénkhez is kötődik egy rege, amely egyik generációról a másikra szállt.

Torna regéje

Bebek várúrnak két leánya volt. Az idősebbik, Krisztina, gőgös, hiú és zsarnokoskodó volt. A fiatalabbik, Katalin, épp az ellentéte: jólelkű, szelíd teremtés volt, akit mindenki szeretett. Ketten örökölték a terjedelmes tornai birtokot. Egy napon Dessewffy Kelemen, Szádvár urának fia látogatott Tornára. Katalin volt szíve választottja és meg akarta kérni a kezét. Krisztina is felajánlotta a kezét Kelemennek, de az ifjú lovag elutasította. Ekkor féltékenységből gonosz terv született meg a fejében és eltökélte, hogy valóra is váltja. Egy szép nyári estén a szerelmesek a várdombon található kőpadon üldögéltek. Krisztina a sötétben sompolygott, éles tőrrel a kezében. Csendben elrejtőzött a kőpad mögötti bokrokban és lecsapott. Kegyetlenül Kelemen hátába döfte a tőrt. Álnok módon Katalinra fogta bűnös tettét. Így a gyilkossággal az ártatlan lányt vádolták. A Budáról érkezett nádor a várban elrendelte a tetemre hívást. A vidék összes lakosának Kelemen koporsójánál a kezébe kellett fognia a gyilkos tőrt, és akinek vércseppek csöppennek majd le róla, az a gyilkos. Bebizonyosodott, hogy nem Katalin a tettes. Mindenki sorra került. Végül, vonakodva ugyan, Krisztina is a kezébe fogta a tőrt és a vércseppek neki csöppentek le róla. Miután világos lett, ki a gyilkos, Krisztina elátkozta Tornát, majd a saját szívébe döfte a tőrt.

Növény- és állatvilág

A várhegy és környéke számos növénynek és állatfajnak ad otthont, melyek között néhány nagyon ritka is előfordul.

Növényvilág:

Tornai vértő (Onosma tornensis): Feltűnő citromsárga virágú évelő növény, melyből sörteszerű szálak nőnek ki. Július elejétől (néha június végétől) augusztus közepéig virágzik. A Szlovák-karszt őshonos, valamint a szlovák flóra veszélyeztetett és kihalófélben lévő fajai közé tartozik.

Szennyes ínfű (Ajuga Laxmannii): Közép- és Délkelet-Európában elterjedt, szubkontinentális eurázsiai faj. Magyarországon, Ukrajnában, Romániában, Bulgáriában, Szerbiában, Görögországban és Törökországban fordul elő leginkább. Szlovákiában régebben a Szlovák-karsztban fedezték fel. A fajt már több évtizede kihaltnak tekintik.

Egyéb ritka növényzet is előfordul a mikrorégióban, nevezetesen a sziklai borkóró, az árvalányhaj és a csenkesz.

A leggyakrabban előforduló fákat az áprilistól májusig virágzó mannakőris (Fraxinus ornus) és a molyhos tölgy (Quercus pubescens) képviselik.

Állatvilág:

Az állatok közül előfordul a rézsikló (Coronella austrica), a zöld gyík (Lacerta viridis) és a termofil csigák, például a pannon csiga (Cepaea vindobonensis).

Van még őz (Capreolus capreolus), szarvas (Cervus elaphus), de helyenként a vaddisznó (Sus scrofa) is előfordul..

Érdekességnek számít, hogy a vaddisznó a Tornai család címerén is szerepel, kiknek tagjai 1357-ben a várat is építtették.